True Sto­ry – miért hatá­roz­tam el pon­to­san 1 évvel ezelőtt, hogy az Azori-szigetkre költözöm

Sokan kér­dez­té­tek tőlem, hogy jött az ötlet, hogy az Azori-szigetekre köl­tö­zöm. Miért hatá­roz­za el vala­ki egye­dül, hogy oda­köl­tö­zik? Miért pont az Azo­ri? Miért pont ez a szi­get? Jó sok kér­dés. Úgy dön­töt­tem az elha­tá­ro­zá­som 1 éves évfor­du­ló­ján meg­osz­tok vele­tek néhány rész­le­tet a költözésemről.

Ha rövi­den kel­le­ne meg­fo­gal­maz­ni Mentem-Láttam-Beleszerettem-Költöztem.

Mielőtt bele­kez­dek a tör­té­net­be el kell mon­da­nom magam­ról, hogy inkább sze­re­tem a szer­ve­zett, elő­re jól meg­ter­ve­zett dol­go­kat az élet­ben, mint a spon­ta­ne­i­tást. Nem szok­tam jó ala­pos körül­te­kin­tés nél­kül bele­vág­ni dol­gok­ba, főleg ha az egy ilyen hord­ere­jű dolog. De itt min­den kicsit más­hogy történt.

Min­den­ki azt talál­gat­ja, hogy biz­to­san sze­re­lem volt az ügy­ben, mert a lányok akkor szok­tak ilyen hir­te­len szí­vük­re hall­ga­tó dön­té­se­ket hoz­ni. Ter­mé­sze­te­sen, mint min­den hason­ló szto­ri­ban itt is volt egy fér­fi jelen eset­ben ket­tő is, aki sze­re­pet ját­szott ebben, de nem olyan sze­rep­ben, mint azt a kér­de­zők gondolták.

A tör­té­ne­tet nem sze­ret­ném Ádám­nál és Évá­nál kez­de­ni bár a blog címé­hez az Éden­hez nagyon jól passzol­na, de még­is kicsit messzebb­ről kell indí­ta­ni a tör­té­ne­tet hogyan is hoz­tam meg ezt a döntést.

Előz­mé­nyek

Már fia­tal korom óta nagyon vál­lal­ko­zó szel­le­mű vol­tam, amit a szü­le­im min­den téren pró­bál­tak segí­te­ni nem aka­dá­lyoz­tak soha az elkép­ze­lé­se­im meg­va­ló­sí­tá­sá­ban. Ezt ezúton is köszö­nöm nekik. Az angol nyelv­vizs­gám­hoz szük­sé­gem volt egy kis moti­vá­ci­ó­ra és elha­tá­roz­tam elme­gyek kül­föld­re nyel­vet tanul­ni és Auszt­rá­li­át válasz­tot­tam. Imád­tam ott len­ni. Néhány évvel később mikor PhD hall­ga­tó vol­tam és egy másod­dip­lo­mát is csi­nál­tam egy­szer­re jött egy lehe­tő­ség, hogy indul­ha­tok egy Auszt­rál ösz­tön­díj pályá­za­ton, amit meg is nyer­tem. Ezúton is köszö­nöm Áron és Bri­an bará­tom­nak, hogy segí­tet­tek ebben. Auszt­rá­lia egy nagyon meg­ha­tá­ro­zó hely­szín volt az éle­tem­ben több évet éltem ott. Min­den­kép­pen ki sze­ret­tem vol­na köl­töz­ni oda, de egy súlyos beteg­ség útjá­ba állt az Auszt­rál elkép­ze­lé­se­im­nek és egy műté­tet köve­tő­en hosszú fel­épü­lé­si sza­kasz követ­ke­zett az éle­tem­ben sok lemon­dás­sal, lel­ki átala­ku­lás­sal, tanu­lás­sal, önis­me­ret­tel.  Kicsit meg­vál­toz­tak a pre­fe­ren­ci­ák és a zajo­sabb helyek helyett a „kikap­cso­ló­dós, medi­tá­lós” nyu­godt helyek tetszettek.

A haza­köl­tö­zé­sem óta keres­tem egy olyan helyet, ami ezt az Auszt­rá­lia utá­ni űrt betöl­ti és akkor ráta­lál­tam az Azori-szigetekre.

Az Azori-szigetekre talá­lá­som története

2016-ban egy bul­gá­ri­ai uta­zás­ra men­tünk egy sal­sás bará­ti cso­port­tal. Nagyon vic­ces módon a barát­nő­im­mel meg­is­mer­ked­tünk két por­tu­gál fiú­val. Az egyik fiú­val elkezd­tem beszél­get­ni a szo­ká­sos ismer­ke­dős kér­dé­se­ket átbe­szél­ni. Mikor meg­kér­dez­tem hol lakik, ő egy­sze­rű­en azt vála­szol­ta A PARADICSOMBAN. Kér­dez­tem, hogy hol van az a Para­di­csom?- kicsit két­ked­ve. Azt vála­szol­ta, hogy az Azori-szigeteken. Nagyon szé­gyell­tem magam, hogy nem is tud­tam hol van ez a szi­get, de gyor­san utá­na olvas­tam és nagyon fel­kel­tet­te az érdek­lő­dé­se­met. A fiú fel­aján­lot­ta, hogy kör­be­ve­zet­ne, ha úgy dön­tök, hogy meg sze­ret­ném egy­szer néz­ni. Az elmon­dá­sa alap­ján nagyon passzolt a szi­get az elkép­ze­lé­se­im­hez. Azután el is felej­tet­tem a dol­got, de néhány hét múl­va egy kon­fe­ren­ci­á­ra repül­tem Lon­don­ba és eszem­be jutott, hogy milyen szé­pek vol­tak a képek, ami­ket erről a szi­get­ről néz­tem és Lon­don­ból könnyű eljut­ni oda. Írtam a fiú­nak és elmen­tem meg­néz­ni a szi­ge­tet. Nem bán­tam meg, éle­tem egyik leg­jobb kirán­du­lá­sa volt és ebben nagy sze­re­pe volt a két Bul­gá­ri­á­ban meg­is­mert fiú­nak, akik pro­fi ide­gen­ve­ze­tő­nek bizo­nyul­tak. Köszö­nöm a két fiú­nak Pat­ri­cionak és Emma­nu­el­nek, a nagy­sze­rű ide­gen­ve­ze­tést. Az oda­ér­ke­zé­sem utá­ni máso­dik nap Fur­nas váro­sá­ban sétál­gat­va meg­lát­tam egy domb­ol­dalt teli hor­ten­zi­ák­kal és annyi­ra elva­rá­zsolt a nyu­ga­lom és a zöld kör­nye­zet, hogy azon­nal elha­tá­roz­tam oda­köl­tö­zöm.  Azóta rend­sze­re­sen rövi­debb hosszabb idő­ket kint tar­tóz­ko­dom és szer­ve­zem, ter­ve­zem az otta­ni éle­te­met. Hiszem, hogy jó idő­ben, jó helyen vol­tam, hogy ez megtörténjen.

2017 egy meg­ha­tá­ro­zó év volt szá­mom­ra, mert egy kerek szü­li­nap­ra készül­tem (mond­juk nem nagyon). És ha már terv, mivel ter­ve­zős típus vagyok kita­lál­tam, hogy ezt a szü­li­na­pot már ott fogom ünne­pel­ni. És úgy is lett a szü­le­im­mel és néhány bará­tom­mal kint vol­tunk együtt a jelen­tős napon és egy szu­per vitor­lás jach­ton ünne­pel­tünk. A szü­le­im talán kicsit job­ban örül­nek sze­rin­tem, hogy a messzi Auszt­rá­lia helyett egy köze­leb­bi cél­pon­tot választottam.

Eddi­gi tapasztalatok

Szó­val ennyi rövi­den a tör­té­net. Talán kicsit egy­sze­rű­nek hang­zik az egész tör­té­net, de min­den­hol van­nak nehéz­sé­gek és buk­ta­tók. Én is nap mint nap talál­ko­zom nehéz szi­tu­á­ci­ók­kal a szi­ge­ten , de sze­rin­tem ha elha­tá­ro­zunk vala­mit és nagyon sze­ret­nénk és meg is teszünk érte min­dent tel­je­sül­het a kívánságunk.

Összes­sé­gé­ben úgy érzem jól dön­töt­tem. Bár nem érzem úgy, hogy sze­ret­ném az év 12 hónap­ját ott töl­te­ni, inkább  Budapest-Furnas között ingáz­ni, de nagyon sze­re­tek ott len­ni. Ha meg­né­zi­tek a len­ti kép­vá­lo­ga­tást kicsit érte­ni fog­já­tok a döntésemet.