Rólunk írták – 2025.05.11.

2025. ápri­li­sá­ban jár­tunk az Azo­ri szi­ge­te­ken, pon­to­sab­ban Sao Miguel szi­ge­tén. 4 fős csa­lád vagyunk, 2 gyer­mek­kel (17, 20 éve­sek). Óce­án­já­ró hajó­val érkez­tünk Ame­ri­ká­ból, és Euró­pá­ba tar­tot­tunk, ami­kor 1 nap­ra kikö­tött a hajónk Pon­ta Del­ga­da­ban. Janu­ár­ban vet­tem a hajó­je­gyet, és nem­sok­kal ezután keres­tem meg Ritát, hogy meg­kér­jem, kala­u­zol­jon el min­ket a szi­ge­ten. Mivel Rita gye­rek­ko­ri isme­rő­söm, két­ség sem fért hoz­zá, hogy az ő segít­sé­gét kérem, aki el is vál­lal­ta a fel­ada­tot. Mivel csak ezt az 1 napot töl­töt­tük a szi­ge­ten, és saj­nos nagy a való­szí­nű­sé­ge, hogy sosem jutunk el újra, ezért azt kér­tem Ritá­tól, hogy maxol­juk ki azt a napot, ami a „csö­vön kifér”. Én min­dent IS lát­ni sze­ret­tem vol­na! Meg­be­szél­tük, hogy mik a pri­o­ri­tá­sok, és mi az, ami biz­tos, hogy nem fon­tos. Mivel a szi­ge­ten elég vál­to­zé­kony az idő­já­rás, így ezt is bele­kal­ku­lál­va tel­je­sen Ritá­ra volt bíz­va a nap meg­szer­ve­zé­se. A hajónk reg­gel 9‑kor kötött ki, és az elsők közt leszáll­va, 9 óra 5 perc­kor már Rita kocsi­já­ban ülve útnak is indul­tunk. A kocsi­ban várt min­ket egy Rita által össze­ál­lí­tott pros­pek­tus a szi­get­ről, amit néze­get­het­tünk, ő pedig már­is bele­vá­gott a mesé­lés­be, követ­kez­tek az érde­kes infor­má­ci­ók a szi­get föld­raj­zá­ról, tör­té­ne­té­ről, növény- és állat­vi­lá­gá­ról. Amit 1 nap alatt meg lehe­tett tud­ni, azt mi meg­tud­tuk! Folya­ma­to­san figye­lem­mel kísér­te az idő­já­rást, és ennek meg­fe­le­lő­en sor­ra vet­tük a leg­fon­to­sabb lát­ni­va­ló­kat, kb 3 – 4 túrá­ból szer­ve­zett nekünk össze egy 1 napos túrát. Bár az egész napunk roha­nás volt, hogy min­den lát­ni­va­ló bele­fér­jen, perc­re pon­to­san ki volt szá­mol­va az időnk, még­sem volt roha­nás a nap! Min­den annyi­ra jól meg volt szer­vez­ve, hogy min­den­hol kel­lő mennyi­sé­gű időt tölt­het­tünk, sehol sem sür­ge­tett min­ket, min­dent meg tud­tunk néz­ni, meg­be­szél­ni, kipró­bál­ni, stb., amit csak sze­ret­tünk vol­na! És köz­ben csak mesélt és mesélt. A lányom azt mond­ta, neki az annyi­ra tet­szett, hogy sem túl sokat, sem túl keve­set nem beszélt. Pont jó volt! Pro­fi! Vissza­úton a hajó­hoz pedig egy vetél­ke­dő kere­té­ben ki is kér­de­zett min­ket, hogy mire emlék­szünk az aznap elmon­dot­tak­ból. Nagyon élvez­ték a játé­kot a gye­re­ke­im, nye­re­mény is volt a végén! A hajó indu­lá­sá­ra, 17 órá­ra értünk vissza a kikö­tő­be. Mi elmond­hat­juk, hogy egy fan­tasz­ti­kus napot töl­töt­tünk a szi­ge­ten! Nagyon köszön­jük neked Rita!