Site icon Azori Éden

Vajon mi köze egy föld­ren­gés­nek az azori-szigeteki zarándoklathoz?

romeirosok fotó: Azori Éden

Zarándokok Sao Miguel szigetén

Rome­i­ro­sok (azori-szigeteki zarán­do­kok) – hagyo­mány, val­lás, érzelmek 

Néhány éve tör­tént Velem ez a len­tebb elme­sélt talál­ko­zás São Miguel szi­ge­tén a rome­i­ro­sok­kal (zar­tán­do­kok­kal), amely mutat­ja : az Azo­ri embe­rek hagyo­má­nyok­hoz való hűsé­gét, a val­lás fon­tos­sá­gát és még min­dig kel­le­mes érzé­sek kerí­te­nek hatal­muk­ba február,március köze­led­té­vel, ami­kor meg­tel­nek az utak zarán­do­kok­kal. Erről a zarán­dok­lat­ról sok föld­ren­gé­sek­hez köt­he­tő érde­kes­sé­ge­ket is szok­tam mesél­ni a Fur­nas túrá­i­mon azo­kat is érde­mes meg­hall­gat­ni. (A Fur­nas túrá­ra itt tud­tok beje­lent­kez­ni.) Vajon mi köze egy föld­ren­gés­nek az azori-szigeteki zarándoklathoz?

Olvas­sá­tok el a néhány évvel ezelőtt Velem történteket: 

Sok­fé­le érzés kava­rog mos­ta­ná­ban ben­nem az Azori-szigetekkel és Azo­ri embe­rek­kel kap­cso­lat­ban. Néha nagyon ked­ve­sek barát­sá­go­sak, de sok­szor elég zár­kó­zot­tak, eluta­sí­tó­ak az “isme­ret­le­nek­kel”. Fő jel­lem­ző itt a bizony­ta­lan­ság és nagyon illik ide Pető­fi Sán­dor: Pató Pál Úr című ver­sé­ből való idé­zet  „Ej, ráérünk arra még!” gon­dol­ko­dás. Vala­hol ez egy nagyon jó szem­lé­let,  bár min­den kicsit las­sab­ban megy, mint álta­lá­ban, de az embe­rek nem ide­ges­ked­nek talán annyit, mint más nagyobb, nyüzs­gő váro­sok­ban és ez nagyon jó. Én is át szok­tam ven­ni ezt az szo­kást néha és ott­hon Magyar­or­szá­gon alig tudok vissza­kap­csol­ni a nyüzs­gő “üzem­mód­ba”. Ami még nagyon jel­lem­zi az itte­ni embe­re­ket az a nagyon erős hit és a hagyo­má­nyok tisz­te­let­ben tar­tá­sa. Ez a bejegy­zé­sem is egy ilyen érzel­mek­kel teli, hagyo­mány­ról fog szólni. 

Olyan dol­gok tör­tén­tek, ame­lyek nagyon meg­érin­tet­tek és talán alap­ja­i­ban még pozi­tí­vab­bá for­mál­ták a képe­met az itt élők­kel kap­cso­lat­ban. Egy ese­mé­nyen meg­lát­tam és meg­érez­tem a  szi­ge­ten élő embe­rek val­lá­sos­sá­gát, hatal­mas hitét, az egy­más irán­ti (ez főleg az Azo­ri embe­rek egy­más közöt­ti) sze­re­te­tét és a csa­lá­dok össze­tar­tó ere­jét, ami meg­mu­tat­ko­zott néhány cse­le­ke­det­ben és tár­gya­kon keresz­tül is. Ez nagyon meg­érin­tő volt. A szi­ge­ten van egy zarán­dok­lat ami a XVI. szá­zad­tól, az 1522-ben Vila Fran­ca do Cam­po váro­sát ért hatal­mas föld­ren­gés­től és az azt köve­tő szeiz­mi­kus akti­vi­tás ide­jé­től datá­ló­dik.  A föld­ren­gés után az első rome­i­ro­sok (zarán­do­kok), azért indul­tak a zarán­dok­lat­ra , hogy iste­ni védel­met kér­je­nek a föld­ren­gés­sel kap­cso­la­tos továb­bi ese­mé­nyek ellen és meg­bo­csá­tást kap­ja­nak a saját és min­den­ki más bűne­i­ért. Min­den év már­ci­u­sá­ban, 10 – 50 év közöt­ti fiúk és fér­fi­ak (Rome­i­ro­sok) 30 – 200 főig cso­por­to­kat alkot­va az óra­mu­ta­tó járá­sá­val meg­egye­ző­en zarán­do­kol­nak kör­be São Miguel szi­ge­tén. A zarán­dok­la­to­kon éven­te össze­sen közel 2000 fér­fi vesz részt. A zarán­dok­lat köz­ben több mint 100 temp­lo­mot és kápol­nát láto­gat­nak végig, val­lá­si éne­ke­ket éne­kel­nek és imád­koz­nak. Az öltö­ze­tük meg­ha­tá­ro­zott és egyes zarán­do­kok cso­port­ban betöl­tött sze­re­pe is. Min­dig van egy veze­tő­je a cso­port­nak és van­nak egyéb tiszt­sé­ge­ket betöl­tők is. Az öltö­ze­tük egy­sé­ges. A hátu­kon (koc­kás) váll­ken­dőt a nya­kuk­ban szí­nes sálat és rózsa­fü­zért visel­nek a kezük­ben pedig egy spe­ci­á­lis botot, amit min­dig elhe­lyez­nek a temp­lom előtt aho­vá betér­nek. 8 napig tart a zarán­dok­lat pir­ka­dat­tól, alko­nya­tig gya­lo­gol­nak össze­sen 250 km-nél töb­bet, 30 – 40 km‑t napon­ta, ételt nem visz­nek maguk­kal. Este befo­ga­dó csa­lá­dok­hoz tér­nek be meg­pi­hen­ni és vacso­ráz­ni. A fia­ta­lok a zarán­dok­lat köz­ben az okta­tá­sért a jobb gaz­da­sá­gért imád­koz­nak álta­lá­ban vala­mint az egész Azori-szigetekért és Por­tu­gá­li­á­ért. Szi­go­rú sza­bá­lyai van­nak annak is, hogy ki lehet zarán­dok fon­tos, hogy a cso­port tag­jai jó egész­sé­gi álla­pot­ban legye­nek és tulaj­don­sá­ga­ik­kal, visel­ke­dé­sük­kel meg­fe­lel­je­nek Isten törvényeinek. 

Fon­tos tud­ni, hogy a zarán­dok cso­por­tok sok helyen az úton halad­nak erre néhány éve köz­le­ke­dé­si táb­lák is fel­hív­ják a figyel­met. Vezes­sen min­den­ki nagyon óva­to­san a zarán­dok­lat idő­sza­ká­ban de főleg haj­nal­ban és nap­nyug­ta­kor és figyel­je a táb­lá­kat. Köz­le­ke­dé­si táb­la fotó: Um olhar povoa­cen­se weboldal

Éppen Pon­ta Garçá­ban kirán­dul­tunk egy ven­dé­gem­mel, ami­kor han­gos ének­re let­tünk figyel­me­sek, amely a város köz­pont­já­ban álló temp­lom­ból szű­rő­dött ki. Mi leül­tünk a temp­lom elé és vár­tunk, hát­ha kide­rül kik éne­kel­nek. Kis­vár­tat­va meg­je­len­tek a Rome­i­ro­sok a zarán­do­kok és egy helyi ház­ba vonul­tak. Itt egy nagyon ked­ves lány­tól meg­kér­dez­tem, hogy mi tör­té­nik oda­bent mert lát­tuk , hogy min­den­ki isme­rős­ként (mint­ha csa­lád­tag len­ne köszön­ti a zarán­do­ko­kat). Elme­sél­te, hogy ez a csa­lá­di nap, ami­kor a zarán­do­kok csa­lád­tag­jai éte­lek­kel készül­nek a cso­port tag­ja­i­nak (akik már 8 nap­ja zarán­do­kol­nak), amit együtt fogyasz­ta­nak el. A lány ked­ve­sen meg­in­vi­tált az asz­ta­luk­hoz, de annyi­ra csa­lá­di, ben­ső­sé­ges volt a han­gu­lat és kör­be­len­gett min­dent a sze­re­tet és a törő­dés, hogy nem érez­tük, hogy ide­ge­nek itt helye len­ne. Elér­zé­ke­nyül­tem és a szü­le­im­re gon­dol­tam, aki­ket nagyon sze­re­tek. Kér­tem, hogy a lány test­vé­ré­ről aki zarán­dok enged­je­nek meg egy képet készí­te­ni. A kép jól sike­rült, nagyon kife­je­ző lett. Köszö­nöm a zarán­dok­nak és a csa­lád­já­nak a ked­ves fogad­ta­tást és a sze­re­te­tet még min­dig ennek a hatá­sa alatt vagyok.

A másik hely ahol egy­ér­tel­mű­en tet­ten érhe­tő a szi­get val­lá­sos­sá­ga az a házak ajta­jai fölé helye­zett azu­lejo (por­tu­gál kék csem­pe) egy vagy több szen­tet ábrá­zol­va. Min­den­ki eldönt­he­ti milyen szen­tet választ az ajta­ja fölé kap­cso­lód­hat egy a csa­lád­ban tör­tént beteg­ség­hez vagy éppen a ház­ban élők fog­lal­ko­zá­sá­hoz vagy a szi­get­hez (pl. védő­szent). Tud­tá­tok, hogy Velem már ti is elké­szít­he­ti­tek a 100 évvel ezelőt­ti tech­ni­kát meg­ta­nul­va a saját háza­tok­hoz a csem­pé­te­ket és aján­dék­ként hazavihetitek. 

Erről bővebb inf­ro­má­ci­ót itt találtok. 

, ami ugyan­csak teg­nap a Vila Fran­ca do Campo-ba tör­tént kirán­du­lá­sunk alatt tör­tént. Sétál­tunk a kikö­tő­ben és meg­lát­tunk egy hajót, ami­nek az orrá­ra Jézus képe volt fel­fest­ve. Vala­hogy mikor ránéz­tünk a kép­re a remény, a segít­ség és a sze­re­tet jutott eszünk­be. Rájöt­tem, hogy a val­lás – még annál is job­ban, mint azt én vala­ha  is gon­dol­tam  – elen­ged­he­tet­len jel­lem­ző­je a szigeteknek

Köszö­nöm Zsol­ti­nak a segít­sé­get a cikkhez!

Ha több, az Azori-szigetekkel kap­cso­la­tos cik­ket sze­ret­né­tek olvas­ni, vagy csak érte­sül­ni sze­ret­né­tek a leg­fris­sebb prog­ra­mok­ról újdon­sá­gok­ról innen São Miguel szi­ge­té­ről, akkor köves­se­tek ben­nün­ket az a soci­al media felü­le­te­in­ken: IDE KATTINTVA vagy Azo­ri Éden Face­book olda­lun­kon, az Eden­az­or­es Ins­ta­gram olda­lun­kon vagy a http://​www​.azorie​den​.com/ blogon.

For­rás: https://​www​.azor​esa​ir​li​nes​.pt
Fotók: Azo­ri Éden

Exit mobile version