Ter­ce­i­rai gaszt­ro tip­pek Wine in Azor­es bor­fesz­ti­vál aján­ló­val

Az Azori-szigetekre uta­zók gyak­ran kér­de­zik, hogy melyik szi­ge­tet aján­lom még Sao Miguel mel­lett meg­lá­to­gat­ni, ha több mint 7 nap­juk van a kirán­du­lás­ra.  Erre a kér­dés­re nem tudok egy­ér­tel­mű választ adni, mert mind­egyik szi­get a ked­ven­cem és mind más okból. Min­den szi­get­nek van egy spe­ci­á­lis idő­sza­ka, fesz­ti­vál­ja, nagyobb ese­mé­nye, ami­kor érde­mes ellá­to­gat­ni oda.

Ha május­ban van terv­ben az Azori-szigetek, akkor egy­ér­tel­mű­en Ter­ce­i­ra szi­ge­te a válasz, és ha tovább olvas­sá­tok a bejegy­zést Ti is meg fog­já­tok érte­ni, hogy miért.

Elő­ször tavaly utaz­tam Ter­ce­i­ra szi­ge­té­re miu­tán egy kel­le­mes vélet­len­nek köszön­he­tő­en meg­is­mer­tem Tia­gót – későb­bi úti­tár­sa­mat, aki kivá­ló uta­zás­szer­ve­ző­nek bizo­nyult – és mivel még sem ő sem én nem jár­tunk másik Azo­ri szi­ge­ten csak São Migue­len, így elha­tá­roz­tuk hogy Ter­ce­i­ra szi­ge­tét fog­juk együtt fel­fe­dez­ni. Az uta­zás­szer­ve­zés részem­ről a repü­lő­jegy meg­vá­sár­lá­sá­ból állt (ezt is a szi­ge­ten élő barát­nőm intéz­te, én Magyar­or­szá­gon vol­tam), a töb­bi dolog­gal iga­zá­ból nem kel­lett fog­lal­koz­nom. Nagyon sze­re­tem az ilyen lehe­tő­sé­ge­ket. Köszö­nöm ezúton is Tia­gó­nak a szu­per szer­ve­zést. Az úti­tár­sam Por­tó­ból érke­zett és – hogy együtt tud­junk útnak indul­ni Pon­ta Del­ga­da­ból – kihasz­nál­tuk a SATA azo­ri légi­tár­sa­ság ingyen jegy pro­mó­ci­ó­ját (ami­ről egy elő­ző bejegy­zé­sem­ben írtam, itt olvas­hat­já­tok), így ő São Miguel­ről ingyen repül­he­tett Ter­ce­i­rá­ra.

A SATA jára­tok a szi­ge­tek között kis gépek és nincs elő­re kiosz­tott ülő­hely, tehát érde­mes első­ként fel­száll­ni a gép­re, hogy ablak mel­lé ülhes­se­tek. Nagyon izga­tott vol­tam, mert ekkor utaz­tam elő­ször ilyen gép­pel, és beval­lom imád­tam! A ked­venc  légi­tár­sa­sá­gom a SATA és ez az út még job­ban meg­erő­sí­tet­te ezt. A sze­mély­zet min­dig kiemel­ke­dő­en ked­ves. A repü­lé­si idő a két szi­get között 40 perc volt, mint egy busz­já­rat a bel­vá­ros­ból a kül­ső kerü­le­tek­be ott­hon.

Autót bérel­tünk, hogy minél több hely­re eljus­sunk a szi­ge­ten. A 3 napos fel­fe­de­ző­tú­ra első két nap­ján Ang­ra do Herois­mó­ban száll­tunk meg a kikö­tő mel­lett, a har­ma­dik napon Pra­ia Vitó­ri­á­ban, hogy köze­lebb legyünk a rep­tér­hez. A szál­lá­sunk az első két nap­ban egy 2 csil­la­gos szál­lo­da volt, de a reg­ge­lin kívül min­den oké volt. A leg­főbb szem­pon­tok – a tisz­ta­ság és a jó elhe­lyez­ke­dés – rend­ben vol­tak, így min­den készen állt ahhoz, hogy fel­fe­dez­zük a szi­ge­tet.

Már a rep­tér­ről a fővá­ros­ba veze­tő úton fel­fe­dez­tünk néhány gyö­nyö­rű állo­mást. Min­den­ki­nek, aki Ang­ra do Herois­mó­ban száll meg, javas­lom, hogy hasz­nál­ja ki az oda­úton a lehe­tő­sé­ge­ket és áll­jon meg az összes lát­vá­nyos­ság­nál. A kilá­tók­hoz és egyéb neve­ze­tes­sé­gek­hez veze­tő utat álta­lá­ban bar­ná­ra fes­tett jel­ző­táb­lák mutat­ják. Az elő­ző­ek­ben egy ked­ves olva­sónk készí­tett egy lis­tát a Ter­ce­i­rán fel­fe­de­zen­dő ter­mé­sze­ti lát­vá­nyos­sá­gok­ról. Ven­dég­írónk Kit­ti cik­két itt olvas­hat­já­tok.

Wine in Azor­es Ter­ce­i­ra Bor­fesz­ti­vál

Az egyik ok, ami miatt a máju­si uta­zás mel­lett dön­töt­tünk, hogy a Wine in Azor­es bor­fesz­ti­vált ebben az idő­ben ren­dez­ték meg a szi­ge­ten. Tavaly nagyon jó élmény volt a São Migue­len meg­ren­de­zett hason­ló ren­dez­vény (az élmé­nye­im­ről ezzel kap­cso­lat­ban itt olvas­hat­tok) és sze­ret­tem vol­na meg­néz­ni milyen a kisebb vál­to­za­ta.

A ren­dez­vény min­den nap­já­ra érvé­nyes belé­pő ára egy jel­ké­pes összeg volt a borok mennyi­sé­gé­hez, minő­sé­gé­hez, és a ren­dez­vény szín­vo­na­lá­hoz képest. A bemu­ta­tó­tér jóval kisebb volt, mint a São Migue­len ren­de­zett “nagy test­vé­re”, de ebből kifo­lyó­lag sok­kal barát­sá­go­sabb is. A borok mel­lett itt sok­kal több min­dent lehe­tett vásá­rol­ni, volt pél­dá­ul egy turisz­ti­kai pavi­lon, ahol az erre a ren­dez­vény­re érke­ző turis­ták kap­tak fel­vi­lá­go­sí­tást és nagyon igé­nye­sen kivi­te­le­zett pros­pek­tu­so­kat a szi­get­ről, vala­mint egy Azo­ri stan­don kizá­ró­lag azori-szigeteki ter­mé­kek közül lehe­tett válo­gat­ni és vásá­rol­ni. Keve­sebb borá­szat kép­vi­sel­tet­te magát, mint Sao Migue­len, de a kíná­lat itt is lenyű­gö­ző volt. Tavaly az azori-szigeteki borok közül csak nagyon kevés nyer­te el a tet­szé­se­met, de itt most szin­te min­den amit kós­tol­tam kivá­ló volt. Ebben az évben is – a tava­lyi évhez hason­ló­an – kivá­lasz­tot­tunk néhá­nyat a meg­je­lent borá­sza­tok borai közül ame­lyek nagyon ízlet­tek nekünk és nek­tek is bát­ran aján­lunk, ha Por­tu­gá­li­á­ba vagy az Azori-szigetekre láto­gat­tok.

Az álta­lunk válasz­tott borok a követ­ke­zők:

Bár nem beszél­tünk össze a töb­bi kós­to­ló­val, de 2019-ben is (a tava­lyi fesz­ti­vá­lon is a leg­job­bak közé kerül­tek)  a bra­gai Bra­ca­ra Wine borai ízlet­tek min­den­ki­nek a leg­job­ban. A bora­ik­ról bőveb­ben itt olvas­hat­tok. A tava­lyi évben volt sze­ren­csém meg­lá­to­gat­ni a borá­sza­tot Bra­gá­ban és mond­ha­tom azóta még nagyobb rajon­gó­ja vagyok a bora­ik­nak. Nagyon érez­he­tő a sze­re­tet és a törő­dés, ami­vel a boro­kat készí­tik. A „bírá­ló­bi­zott­sá­gunk” nem is tudott dön­te­ni, mind­egyik boruk egy­for­mán nagyon ízlett.

Az Azo­ri borok közül a Cur­ral Atlan­tis borá­szat Arin­to dos Aco­res bora ízlett a leg­job­ban. Ez a bor Pico szi­ge­té­ről szár­ma­zik. Min­den­kép­pen érde­mes meg­kós­tol­ni, ha Picón vagy a szi­ge­tek vala­me­lyi­kén jár­tok.

A boros stan­dok mel­lett gaszt­ro­nó­mi­ai rész­leg is volt a kiál­lí­tá­son, ahol híres sztár­sza­ká­csok főz­ték az éte­le­ket és a fogá­sok mel­lé vagy hoz­zá­va­ló­ja­ként a jelen­lé­vő borá­sza­tok bora­it hasz­nál­ták fel.

Nagyon élve­ze­tes fesz­ti­vál volt. Min­den­ki­nek csak aján­la­ni tudom. A követ­ke­ző Wine in Azor­es bor­fesz­ti­vált Ter­ce­i­rán, Ang­ra do Herois­mo­ban 2019 május 3 – 5 között ren­de­zik majd.

A borok­hoz, bor­kós­to­lók­hoz nagyon jól illik a sajt­kós­to­lás. Ter­ce­i­rán is – São Miguel­hez hason­ló­an – ren­ge­teg a bol­dog tehén és van leg­alább 4 tej­fel­dol­go­zó üzem. A fesz­ti­vá­lon meg­is­mer­ked­tem Ana Pau­lá­val, aki ked­ve­sen meg­hí­vott, hogy láto­gas­suk meg a Pro­nic­ol tej­üze­mét. A higi­é­ni­ás sza­bá­lyo­kat betart­va lép­het­tünk be más­nap az üzem­be, ahol a Mil­ha­fre saj­tok és vaj készül­nek. Mivel az ere­de­ti fog­lal­ko­zá­som élel­mi­szer­mi­nő­sí­tő bio­ló­gus mér­nök, ezért nagyon örül­tem a lehe­tő­ség­nek töb­bek között azért, mert sze­ret­tem vol­na lát­ni mennyi­ben külön­bö­zik egy azo­ri tej­üzem egy magyar­tól. Nagyon tet­szett amit lát­tam: nagyon figyel­nek a higi­é­ni­á­ra és a tej és a belő­le készült ter­mé­kek mik­ro­bio­ló­gi­ai tesz­te­lé­sé­re. Nagyon szé­pen nyo­mon köve­tik a tej útját és min­den fel­dol­go­zá­si lépés­ben biz­to­sít­ják a meg­fe­le­lő hőmér­sék­le­tet. Néhány nap­pal később vet­tem is a bolt­ban a sajt­juk­ból és a láto­ga­tás óta kizá­ró­lag az ő Mil­ha­fre nevű vaju­kat kenem a pirí­tós­ra. Egy iga­zi rajon­gó­ra talál­tak ben­nem, az biz­tos. A vajuk kivá­ló. Az üzem­ben vajat, saj­tot, tej­port és egy külön­le­ges alma­le­vet is készí­te­nek. Érde­mes meg­kós­tol­ni, érde­kes­ség, hogy már a gyár­lá­to­ga­tás előtt is ez volt az egyik ked­venc üdí­tőm.

A Wine in Azor­es Ter­ce­i­ra ezévi külön­le­ges­sé­ge még, hogy volt két olyan kós­to­ló tagunk, akik már a tava­lyi pon­ta del­ga­dai ren­dez­vé­nyen is részt vet­tek. Dóri­val és Fru­zsi­val tavaly együtt túráz­tunk Sao Miguel szi­ge­tén és most Lissza­bon­ból egy kon­fe­ren­cia után úgy gon­dol­ták, hogy meg­lá­to­gat­nak. Nagyon jó ötlet­nek tűnt, de jelez­tem nekik, hogy én jelen­leg Ter­ce­i­rán vagyok, de ott is talál­koz­ha­tunk. Gyor­san leszer­vez­tünk min­dent és más­nap már együtt kós­tol­gat­tuk a boro­kat Ter­ce­i­ra szi­ge­tén.  Nagyon örül­tem, hogy velünk tar­tot­tak. Remé­lem, sőt tudom, hogy ebben az évben újra meg­lá­to­gat­nak majd Sao Migue­len.

Gaszt­ro­nó­mia Ter­ce­i­rán

Tudom, hogy erre gaszt­ro­tú­rá­ra Kati barát­nőm­mel kel­lett vol­na men­nem (mert ő a blog gasztro-felelőse), de saj­nos most nem tudott velem tar­ta­ni. Remé­lem, leg­kö­ze­lebb elkí­sér ide, annál is inkább, mert azt gon­do­lom Ter­ce­i­ra az Azori-szigetek gaszt­ro­nó­mi­ai köz­pont­ja. Nem volt olyan étel, ami nem ízlett vol­na. Ren­ge­teg orga­ni­kus gyü­möl­csöt, zöld­sé­get lehet vásá­rol­ni itt ellen­tét­ben más szi­ge­tek­kel. A leg­több étte­rem­nek van glu­tén­men­tes, lak­tóz­men­tes opci­ó­ja. Vég­re iga­zán jókat ettem. A tör­té­net­hez hoz­zá­tar­to­zik, hogy az úti­tár­sam a leg­jobb étter­me­ket válasz­tot­ta ki és elő­re fel­ké­szült, mikor hová fogunk men­ni, sőt, néhány helyen már azt is tud­ta elő­re hogy mit fogunk meg­kós­tol­ni.

Hogy miket kós­tol­tam és hol jár­tam?

A leg­jobb étel, amit vala­ha az Azori-szigeteken ettem egy ter­ce­i­rai külön­le­ges­ség volt a halas Alcat­ra (Alcat­ra de pei­xe a moda Ter­ce­i­ra). Az Alcat­ra egy gaz­dag, las­san főtt, rostélyos-jellegű étel amit mar­há­ból, disz­nó­ból, vagy hal­ból szok­tak készí­te­ni. A húst para­di­csom­mal, hagy­má­val, fok­hagy­má­val, és szeg­fű­szeg­gel főzik össze las­sú tűzön.

Mikor kihoz­ták elég bizar­rul nézett ki: hal­da­ra­bok úsz­kál­tak vala­mi lében (most gon­dol­hat­já­tok, mit kényes­ke­dem hát a halász­lé ugyan­ilyen, csak­hogy én azt sem sze­re­tem) aztán meg­lát­tam, hogy ráadá­sul egy jó nagy sze­let fehér kenyér­re (glu­tén­bom­ba) teszik a szósz mel­lé a hal­fi­lét – hát azt hit­tem végem van. Gon­dol­tam “nesze neked glu­tén­men­tes dié­ta”. De az úti­tár­sam annyi­ra jóízű­en ette, hogy nekem is ked­vem támadt meg­kós­tol­ni. Hmmmm, iste­ni volt. Min­den­ki­nek csak aján­la­ni tudom. A hely ahol ezt a helyi spe­ci­a­li­tást kós­tol­tuk a Res­ta­u­ran­te Boca Neg­ra volt Por­to Jude­u­ban.

A más­na­pi – nem mel­les­leg gyö­nyö­rű kilá­tás­sal ren­del­ke­ző – Beira Mar (Ang­ra do Herois­mo) étte­rem­ben kós­tolt hal ezek után csak a máso­dik hely­re szo­rult, pedig ez is az egyik leg­jobb étel volt az azori-szigeteki tar­tóz­ko­dá­som során. Fur­csa, hogy az Azori-szigetekre való köl­tö­zé­sem előtt nem nagyon sze­ret­tem a halat. Sze­ren­csé­re ez azóta sokat vál­to­zott és kife­je­zet­ten élvez­tem, hogy olyan hala­kat kós­tol­hat­tam, ame­lye­ket Sao Migue­len nem. A hal­hoz kivá­ló köre­tet is hoz­tak, főtt zöld­sé­ge­ket és bur­go­nyát. Kér­tem hoz­zá salá­tát de a köret bőven elég volt, és ami a leg­jobb Kimát a leg­fi­no­mabb szén­sa­vas mara­cu­ja italt ittuk hoz­zá. Kivá­ló­an passzolt a hal­hoz. A Kimá­ról bőveb­ben ebben a cik­kem­ben olvas­hat­tok.

A ter­ce­i­rai étter­mek nem tud­nak hibáz­ni. A leg­utol­só napot Pra­ia Vitó­ri­á­ban töl­töt­tük, ahol kipró­bál­tuk az Res­ta­u­ran­te O Pes­ca­dor étter­met. Itt a polip­sa­lá­ta feno­me­ná­lis volt és a töb­bi étel is kivá­ló.

Szó­val 3 étte­rem­ből 3 volt annyi­ra jó, hogy már ezek alap­ján is az Azori-szigetek gaszt­ro­nó­mi­ai köz­pont­já­nak nevez­ném Ter­ce­i­rát, de még hát­ra van­nak a sütik, vagy­is A SÜTI.

Dona Amé­lia süti­je

Ez a süte­mény Ter­ce­i­ra tipi­kus édes­sé­ge. A legen­da sze­rint, ami­kor Dona Amé­lia, a leg­utol­só por­tu­gál király­né elő­ször meg­lá­to­gat­ta a szi­ge­tet 1901-ben, a lakók egy nagyon külön­le­ges édes­sé­get készí­tet­tek erre az alka­lom­ra. Dona Amé­lia nagyon sze­ret­te az elké­szült nya­lánk­sá­got és ezért róla nevez­ték el.

A Dona Amé­lia süte­mény iga­zá­ból már a király­nő láto­ga­tá­sa előtt is léte­zett, az ural­ko­dói pár tisz­te­le­té­re egy régi India­nos (indi­ai süte­mény) lett fel­éleszt­ve, amely­ben töb­bek között a gyar­ma­tok­ról szár­ma­zó fűsze­rek – pél­dá­ul a fahéj – és a mazso­la kap­ták a fősze­re­pet. [gale­ria 73]

Ezt a süte­ményt több helyen is meg­kós­tol­tam és min­den­hol nagyon finom volt. Külön­le­ges fűsze­res íze van, sok por­cu­kor­ral a tete­jén. Sze­ren­csé­re volt segít­sé­gem a kós­to­lás­nál.

A helyek, ahol nagyon ízlett ez az édes­ség: Pas­telaria O For­no, Pas­telaria Atha­ná­sio.

Ebben a Ter­ce­i­rai bejegy­zé­sem­ben kon­cent­rál­tam a élve­ze­tes gaszt­ro­nó­mi­á­ra és ezzel kap­cso­la­tos prog­ra­mok­ra. Még ter­ve­zek egy más jel­le­gű bejegy­zést is a lát­ni­va­lók­ról bár annál job­ban, mint ahogy Kit­ti – az egyik olva­sóm – össze­fog­lal­ta ezt nek­tek egy blog­be­jegy­zés­ben nem biz­tos, hogy meg tudom írni.

Ha egy mon­dat­ban kel­le­ne össze­fog­lal­ni a szi­get­tel kap­cso­la­tos tapasz­ta­la­ta­i­mat ezt mon­da­nám: TERCEIRÁN NAGYON LENNI ÉS ENNI. Men­je­tek el min­den­kép­pen a Wine in Azor­es bor­fesz­ti­vál­ra! Ha tud­tok, csat­la­koz­za­tok a kós­to­ló csa­pa­tunk­hoz októ­ber­ben a Wine in Azor­es Sao Miguel bor­fesz­ti­vá­lon. A Wine in Azor­es az egyik leg­jobb prog­ram az Azori-szigeteken.

Szí­ve­sen olvas­nám a vissza­jel­zé­se­te­ket gaszt­ro­nó­mi­ai témá­ban bár­me­lyik szi­get­ről és a véle­mé­nye­te­ket arról mennyi­re talál­tá­tok hasz­nos­nak a fen­ti cik­ket. Köszö­nöm.

Hozzászólás