Azo­ri majá­lis avagy milyen a május 1 az Azori-szigeteken?

Ebben a bejegy­zé­sem­ben sze­ret­ném bemu­tat­ni nek­tek, hogyan ünnep­lik az Azori-szigeteken a május 1‑ét és egy­ben leír­ni, hogyan telt az egyik leg­jobb napom mèg néhány éve az ide­köl­tö­zé­sem­kor egy gyö­nyö­rű túrá­val az Azori-szigeteken. Most gon­dol­já­tok jó-jó örü­lünk, hogy jól érez­ted magad, de miért kell erről bejegy­zést is írni és miért lesz ez érde­kes nekünk.

Ezért.…

Sze­ret­ném, ha ez egy  kul­tu­rá­lis bete­kin­tő len­ne az Azori-szigetek egyik hagyo­má­nyá­ba és egy kivá­ló május 1‑i prog­ram­aján­ló is a későb­bi­ek­ben az ebben az idő­szak­ban a szi­get­re kirándulóknak.Reggel még azt hit­tem, hogy csak egy egy­sze­rű „majá­lis­ra” indu­lok, de egy vélet­len foly­tán egy nagyon kel­le­mes ese­mény köze­pé­be csep­pen­tem és elké­pesz­tő­en gyö­nyö­rű túra­út­vo­nal­ra is ráta­lál­tam, amit min­den­kép­pen sze­ret­nék nek­tek is meg­mu­tat­ni.  Tehát a cik­ket egy kul­túrá­lis prog­ram­aján­ló­nak és túra­aján­ló­nak is szá­nom min­den­ki­nek, azok­nak is akik csak vir­tu­á­li­san utaz­nak velem és azok­nak is akik sze­ret­né­nek kipró­bál­ni szebb­nél szebb helye­ket túrá­kat itt a szigeten.

Előz­mé­nyek

Sze­re­tek, min­den az azo­ri hagyo­má­nyok­kal, kul­tú­rá­val kap­cso­la­tos ese­mé­nyen, hely­szí­nen részt ven­ni és nem csak ott len­ni, de érdek­lőd­ni a helyi­ek­től az adott ren­dez­vény hát­te­ré­ről, szo­ká­sok­ról és egye­bek­ről. Ez most sem volt más­ként. Néhány nap­ja talál­tam egy hir­de­tést, ame­lyen ez állt GRANDIOSA FESTA DE MAIOS ekkor még azt hit­tem mivel a fesz­ti­vált MAIA váro­sá­ban ren­de­zik a MAIOS erre utal­hat a GRANDIOSA FESTA – NAGY BULIT jelent. Szó­val abban a hit­ben men­tem oda, hogy egy nagy buli lesz, gon­dol­tam ez rossz nem lehet.  Volt még egy dolog a ren­dez­vényt hir­de­tő posz­te­ren, ami nem volt vilá­gos, hogy mi is fog ott tör­tén­ni. Azt írták, hogy a ren­dez­vény Ines Maia a egy­ház­köz­ség  ala­pí­tó­já­nak rész­vé­te­lé­vel tör­té­nik majd és,  egy óri­á­si Ines Maia szob­rot fog­nak bemu­tat­ni. Ekkor tel­je­sen elvesz­tet­tem a fona­lat. Hogy ki? mit? most szo­bor vagy élő ember?, de hogy lehet még élő ember a köz­ség ala­pí­tó­ja. Sok kér­dés fel­me­rült ben­nem, így még nagyobb izga­lom­mal és vára­ko­zás­sal indul­tam el az eseményre.

A nagy rongy­ba­bás ren­dez­vény – Azo­ri majális

Mit tapasz­tal­tam még néhány évvel ezelőtt az Azo­ri majálison?

Az utcák és a temp­lom kör­nyé­ke tele volt élet­nagy­sá­gú rongy­ba­bák­kal,  egy dobos cso­port vidám zenét dobol­va kísért egy óri­á­si (GIGANTE, ahogy a posz­te­ren állt) autó­ra sze­relt Ines Maia szob­rot. Szó­val Ines Maia csak szo­bor for­má­já­ban volt jelen. Maia köz­ség utá­na kap­ta a nevét. Állí­tó­lag Ő volt az első nő a város­ban. A főté­ren volt egy kisebb kiál­lí­tás, ahol bemu­tat­ták a régi helyi mes­ter­sé­gek kel­lé­ke­it. Maia köz­ség­ben volt régen egy dohány­gyár, ami ma már nem üze­mel, de egy múze­um­ban meg lehet tekin­te­ni ennek a tör­té­ne­tét. Szó­val a kiál­lí­tás a dohány­fel­dol­go­zás bemu­ta­tá­sá­val kez­dő­dött, ezek mel­lett bemu­tat­tak még fonott fede­les kosár­ká­kat, ami­ben az asszo­nyok vit­ték a fér­je­ik­nek a dohány­föld­re az ételt, volt halá­szat­tal, mező­gaz­da­ság­gal, tej­ter­me­lés­sel kap­cso­lat­ban sok hasz­ná­la­ti tárgy viszont volt egy érde­kes­ség is egy edény raj­ta egy malac­ka képé­vel. Ebben az edény­ben tárol­ták a disz­nó­tor­kor a malac belsőségeit. 

Sze­ret­tem vol­na a több infor­má­ci­ót sze­rez­ni erről a fesz­ti­vál­ról, hogy átad­has­sam nek­tek és elkezd­tem kér­dez­get­ni ki tud­na nekem segí­te­ni.  Ráta­lál­tam egy  Manu­el nevű nagyon ked­ves helyi fér­fi­ra, aki segí­tett nekem, ennek a hagyo­mány­nak a megfejtésében.

Tőle meg­tud­tam, hogy a nagy szob­rot most elő­ször állí­tot­ták fel Ines Maia a város név­adó­já­nak tisz­te­le­té­re. A kiál­lí­tás a főté­ren a régi mes­ter­sé­ge­ket mutat­ta be, ahogy már emlí­tet­tem. Május else­jén São Miguel szi­ge­tén a kisebb váro­sok­ban ember­nagy­sá­gú rongy­ba­bák­kal (Maiosok­kal)  díszí­tik fel az embe­rek a az erké­lye­i­ket és a kert­je­i­ket egy­részt, hogy szé­pít­sék a helyet, más­részt hogy bemu­tas­sa­nak fog­lal­ko­zá­so­kat humo­ro­san kri­ti­zál­ják is az egyes fog­lal­ko­zá­so­kat. Úgy gon­dol­ják, hogy ez a hagyo­mány a mező­gaz­da­ság­ban jó beta­ka­rí­tást ered­mé­nyez vala­mint, mivel a rongy­ba­bák hason­lí­ta­nak a madár­ijesz­tők­höz elijesz­tik a telet és üdvöz­lik a tavaszt. A fesz­ti­vá­lon lehe­tett még zöld teát  kós­tol­ni a köze­li Chá Gor­re­a­na farm­ról és helyi süti­ket is. Nagyon vidám és élve­ze­tes fesz­ti­vál volt. Min­den­ki­nek aján­la­ni tudom.

A képe­i­met a fesz­ti­vál­ról itt tekint­he­ti­tek meg.

Mi a hát­te­re ennek az ünnepnek?

Május else­jét az Azori-szigeteken külön­le­ges módon és egy egye­di elem, a „Maiosok” jelen­lé­té­vel ünnep­lik. De mielőtt elma­gya­ráz­nánk, kik is azok a Maiosok, men­jünk vissza egy kicsit az idő­ben, és helyez­zük kon­tex­tus­ba ezek­nek az ünne­pek­nek az eredetét.

A május hónap neve az óko­ri Római biro­da­lom­ból ered. A latin neve: Mai­us, amely Maia isten­nő­ről kap­ta a nevét. aki a tavasz a ter­mé­keny­ség, a ter­mé­szet és a nove­ke­dés isten­nő­je­ként emle­ge­tek a római mito­ló­gi­á­ban. A neve a latin MAIOR (nagyobb, növek­vő) szó­ból ered, így a május hónap a növe­ke­dés hónap­ja, ami­kor a ter­mé­szet virág­zás­nak indul. 

A május hóna­pot Európa-szerte külön­fé­le hagyo­má­nyok sze­rint ünnep­lik. Ezek a hagyo­má­nyok pon­to­san az óko­ri Rómá­ban a fent emlí­tett isten­nő tisz­te­le­té­re tar­tott pogány ünne­pek­re nyúl­nak vissza. A pogány ritu­á­lék cél­ja a tavasz, az év azon idő­sza­ká­nak meg­ün­nep­lé­se volt, ami­kor a ter­mé­szet fel­éb­red. Erős vidé­ki érzék­kel tár­sul­tak, mivel a szó­ban for­gó évszak a tél végét jelez­te, ami talán a jó mező­gaz­da­sá­gi ter­més idő­sza­kát jelenthette.

Por­tu­gá­li­á­nak és auto­nóm régi­ó­i­nak is van­nak hagyo­má­nyai a május hónap­hoz, pon­to­sab­ban a hónap első nap­já­hoz, ame­lyet Mun­ka Ünne­pé­nek nevez­nek, és mun­ka­szü­ne­ti nap­ként ünne­pel­nek. Az egyik leg­ki­fe­je­zőbb és iga­zán soká­ig fenn­ma­radt hagyo­mány a „Mai­os” . Mint már fent emlí­tet­tem az Azori-szigetek sem kivé­tel ez alól, és mivel a hagyo­má­nyok és a kul­tú­ra iránt elkö­te­le­zett embe­rek, ők is a Maiosok­kal ünnep­lik ezt a mun­ka­szü­ne­ti napot. Úgy tart­ják, hogy a szi­ge­tek első tele­pe­sei hoz­ták maguk­kal, hogy meg­ün­ne­pel­jék a nyár bekö­szön­tét és sze­ren­csét hoz­za­nak a ter­més­ben. Az is érde­kes, hogy egyes helye­ken úgy tart­ják, hogy a „Maiosok” jelen­lé­te vala­ho­gyan meg­ör­ven­dez­te­ti a lelket.

A „Mai­os” kéz­zel készí­tett ember ala­kú babák , ame­lyek a min­den­na­pi élet­ben sze­rep­lő embe­re­ket jel­ké­pe­zik. Álta­lá­ban régi, eldob­ha­tó anya­gok­ból (ron­gyok­ból) készül­nek, és az ember kre­a­ti­vi­tá­sa sze­rint vari­ál­ha­tók. A bábok alak­juk­ban és mére­tük­ben egy átla­gos ember­hez hason­ló­ak, és az azori-szigetek min­den­na­pi tevé­keny­sé­ge­it és mes­ter­sé­ge­it ábrá­zol­ják, mint pél­dá­ul a föld­mű­ve­sek, halá­szok, pász­to­rok, mosó­nők, folk­lór, éne­ke­sek, vala­mint az Azori-szigetek szá­mos más szak­má­ját, hagyo­má­nyát és nép­raj­zi jel­leg­ze­tes­sé­gét (pél­dá­ul a zarán­dok­la­to­kat). Ezen ábrá­zo­lá­so­kon kívül a „Maio” sok­szor tár­sa­dal­mi kri­ti­ka vagy sza­tí­ra bemu­ta­tá­sá­ra is szol­gál, sőt, a tár­sa­da­lom aktu­á­lis alak­ja­it is ábrázolhatja.Miután a bábok elké­szül­tek, azo­kat áll­va vagy ülve, az ajtó­nál, az ablak­nál, az erké­lyen és az embe­rek háza­i­nak erké­lye­in, vagy akár a plé­bá­ni­ák leg­for­gal­ma­sabb és köz­pon­ti tere­in helye­zik el azzal a cél­lal, hogy fel­kelt­sék az embe­rek figyelmét.

A május 1‑i ünnep­lés össze­kö­té­se egy fan­tasz­ti­kus túrával

Maia tele­pü­lé­sen a majá­lis össze­köt­he­tő cso­dás túra­út­vo­na­lak bejá­rá­sá­val is. Két túra­út­vo­nal is indul Maia­ról, amely az óce­án part­ján vonul végig, az egyik 5 km Pra­ia da Vio­la hosszú a másik 1,2 km Deg­re­do útvonal. 

Az én tapasz­ta­la­ta­im a túra­út­vo­na­lak­kal kap­cso­lat­ban: Gyö­nyö­rű idő volt elha­tá­roz­tam, hogy neki­vá­gok a rövi­debb 1,2 km hosszú táv­nak. Elké­pez­tő­en ren­de­zett kör­nye­zet­ben halad­tam egy fake­rí­tés­sel sze­gé­lye­zett óce­án­par­ti sétá­nyon, a nap sütött, de nem volt túl meleg, csak én vol­tam a ter­mé­szet és néhány hor­gász. Az egész kirán­du­lás alatt érez­ni lehe­tett a vul­ka­ni­kus kövek pozi­tív kisu­gár­zá­sát. A túra vég­pont­ja egy ter­mé­sze­tes für­dő­me­den­ce, ahol meg is lehet már­tóz­ni (figyel­ve a por­tu­gál gályák­ra és a ten­ge­ri sünök­re, aki­nél van éppen für­dő­ru­ha. Gyö­nyö­rű volt!  Néz­zé­tek meg a képe­i­met és dönt­se­tek ti úgy, hogy az azo­ri kirán­du­lá­so­tok során bejár­já­tok vala­me­lyik útvonalat.

Bővebb fel­vi­lá­go­sí­tást ezek­ről a túra­út­vo­na­lak­ról a www​.vis​i​taz​or​es​.com web­ol­da­lon kap­hat­tok vagy a köz­ség face­book olda­lán Visit Maia‑n . A Maia part­ja­in végig­vo­nu­ló útvo­na­lak: 5 km Pra­ia da Vio­la és 1,2 km Deg­re­do csak, hogy meg­könnyít­sem a kere­sést. Mind­két túra, gya­log­tú­ra és könnyű nehéz­sé­gi foko­za­tú. Jelen­leg a Pra­ia do Vio­la útvo­na­lon kőom­lás veszély­re figyel­mez­te­tő táb­lát lát­tam, legye­tek figyel­me­sek mikor erre az útvo­nal­ra indul­tok vagy válasszá­tok a rövi­debb túrát.

Várom a beszá­mo­ló­i­to­kat, vide­ó­kat, ven­dég­poszt­ja­i­to­kat ezek­ről a kirán­du­ló­út­vo­na­lak­ról. Egyéb izgal­mas fesz­ti­vál­ról, ami egy vul­kán­ki­tö­rés­hez kötő­dik itt olvas­hatsz.

Ha több, az Azori-szigetekkel kap­cso­la­tos cik­ket sze­ret­né­tek olvas­ni, vagy csak érte­sül­ni sze­ret­né­tek a leg­fris­sebb prog­ra­mok­ról újdon­sá­gok­ról innen São Miguel szi­ge­té­ről, akkor köves­sé­tek az Azo­ri Éden soci­al media felü­le­te­it: IDE KATTINTVA vagy Azo­ri Éden Face­book olda­lun­kon, az Eden­az­or­es Ins­ta­gram olda­lun­kon vagy a http://​www​.azorie​den​.com/ blogon.